Zalakoppány híres-neves szülöttei

"Háry Farkas (Koppány (ma: Zalakoppány), Zala vm., 1765 körül - Zalaegerszeg, Zala vm., 1851. nov. 20.) vármegyei levéltárnok Birtoktalan kisnemesi famíliája az 1730-as években telepedett át Veszprém megyéből a Zala megyei Koppányba. Háry Mihály fia, Farkas 1777 és 1779 között a kanizsai piarista, majd 1780-ban a keszthelyi premontrei gimnáziumban végezte tanulmányait. Ezt követően valószínűleg valamelyik jogakadémián tanult tovább. 1789-ben Zala vármegye szolgálatába lépett, mint lajstromozó (registrátor). A vármegye 1791 augusztusában 45 krajcárban határozta meg a napidíját. 1794. szeptember 4-én a megyei közgyűlés a vármegye levéltárnokává nevezte ki. Hivatalát mintegy öt és fél évtizedig, 1850. április 27-ig viselte. Ekkor hajlott korára hivatkozva kérte nyugdíjazását. Az uralkodó 1850. december 8-án kelt rendeletével évi 300 forint kegydíjban részesítette. Hivatali tevékenysége során bizonyos tekintélyt szerzett magának, ezt bizonyítja 1801. december 10-i táblabírói kinevezése. Alapvetően Háry Farkas levéltárnoki munkájának eredményeként alakult ki Zala vármegye 1849 előtti levéltárának ma is fennálló rendje. A rendezés során szétválasztotta a közigazgatási és jogszolgáltatási iratokat, és önálló egységbe vonta a II. József korában keletkezett levéltári anyagot. Az így kialakított irategyüttesek legtöbbjéhez elkészítette a használathoz szükséges segédleteket, betűrendes mutatókat és lajstromokat. Főként az ő munkásságának köszönhetjük, hogy a levéltár anyagának 1849-ig terjedő része ma viszonylag könnyen kutatható."
Forrás: http://zalai.dfmk.hu/zalaiak?p=394

"Békefi Elek; Berkovics (Alsóság, Vas vm., 1859. jún. 2. - Zalakoppány, Zala vm., 1909. jan. 1.) tanító Sopronban, Győrben tanult, 1876-77-ben Sümegen, 1877-80-ban Zalaszentgróton, 1880-tól haláláig Zalakoppányban volt tanító. Rendkívül élénk közéleti tevékenységet fejtett ki, sokat tett a környék szőlőkultúrájának fellendítéséért, faiskolát, oltványtelepet létesített. Cikkei számos dunántúli újságban és országos tanügyi lapban jelentek meg."
Forrás:Zalai életrajzi kislexikon http://zalai.dfmk.hu/zalaiak?p=84

"Békefi József (Zalakoppány, Zala vm., 1897. jún. 4. - Zalaegerszeg, Zala vm., ?) tanár, zeneszerző, költő, író Zenei tanulmányait magánúton végezte. Sokféle hangszeren játszott. Tanügyi segédtitkár, Zala várm. kir. tanfelügyelőhelyettese. Több dalárdának volt karnagya, a zalaegerszegi állami gimnázium énektanára. Művei: magyar dalok, táncdarabok, zenekari művek, melodrámák. Szerzeményeivel több pályázaton díjat nyert, "Volt egyszer egy piros rózsa"c. daláért országos pályázaton első díjat kapott. Dalai a rádió műsorán gyakran szerepeltek."
Forrás: http://zalai.dfmk.hu/zalaiak?p=85
Békefi (Berkovics) Elek (Alsóság, Vas vm., 1859. jún. 2. - Zalakoppány, Zala vm., 1909. jan. 1.) tanító Sopronban, Győrben tanult, 1876-77-ben Sümegen, 1877-80-ban Zalaszentgróton, 1880-tól haláláig Zalakoppányban volt tanító. Rendkívül élénk közéleti tevékenységet fejtett ki, sokat tett a környék szőlőkultúrájának fellendítéséért, faiskolát, oltványtelepet létesített. Cikkei számos dunántúli újságban és országos tanügyi lapban jelentek meg. Forrás: http://zalai.dfmk.hu/zalaiak?p=84

"Békefi László (Zalakoppány, Zala vm., 1887. okt. 21. - Keszthely, Zala vm., 1943. dec. 23.) tanító

Békefi László apja Zalakoppányban volt tanító, szintén több műve megjelent. Keszthelyen, Győrben tanult, 1909-ben Balatonszepezden kezdett tanítani, majd apjának 1909-ben bekövetkezett halála után szülőfalujában lett tanító. Az első világháború alatt az orosz fronton harcolt, ahol súlyosan megsebesült. Több kitüntetéssel, de egyúttal megrokkanva szerelt le. Visszatérve szülőfalujába azon munkálkodott, hogy azt nyaralóteleppé fejlessze. Ezenkívül szépirodalommal és gazdasági kérdésekkel is foglalkozott. E témákban több cikke is megjelent megyei lapokban. Nyugdíjazása után 1939-ben Keszthelyre költözött."

Forrás: http://zalai.dfmk.hu/zalaiak?p=86

Békefi László

Benyó Ildikó grafikusművész (Zalakoppány, 1946. november 7-2011)

Dr. Pintér József Celldömölk vezetőjegyzője Zalakoppányban született 1891-ben. A Tudományegyetemet Budapesten, a közigazgatási tanfolyamot Pécsett végezte. Működését mint gyakornok Zalabéren kezdte, majd Rácmecskén és Ukkon működött, 1920-ban Gógánfán jegyzőnek választották meg, 1927-től vezetőjegyző Celldömölkön. Az I. világháborúban szerb, montenegrói, oláh és olasz harctéren küzdött, 1919-ben - mint t. hdgy. - szerelt le. Kitüntetései: Sign. Laud., kis ez v.é., Károly cs. ker.
(Forrás:Vas vármegye és Szombathely megyei város általános ismertetője és címtára az 1931-32.évre. 68. oldal)

Pusztai Gyula Istvánné Katona Erzsébet népi iparművész (Zalakoppány, 1948. március 6-)

Vajda-család, Rábabogyoszlói és Zalakoppányi. 1740. dec. 1-jén Mária Terézia Vajda Ferencnek adományt ad hat alsópatyi és hat zalakoppányi telekre, honnan a család a (nem mindig használt) második előnevét veszi. (Forrás: Balogh Gyula- Szluha Márton: Vas vármegye nemes családjai. 160-162. oldal) "Régi nemes család, melynek tagjai közül többen viseltek elõkelõ közhivatalt. Vajda Balázs 1648-ban Rába-Bogyoszlóban lakott. 1688-ban Miklósról van emlités aki a vármegye által a rablók kiirtásával bizatott meg. 1689-ben Miklós alszolgabiróvá lesz. 1697-ben István él, 1714-ben Gáspár, 1717-1721-ben Zsigmond, fõszolgabiró, 1728-ban Ferencz, 1736-ban Ádám alszolgabiró, 1740-ben János, 1741-ben Vajda Ádám alispán, 1749-ben Zsigmond ügyvéd, 1754-ben Ádám fõjegyzõ, 1758-ban Sámuel, 1772-ben Imre, 1779-ben Ferencz, 1782-ben György, 1784-ben Mihály, 1792 Antal kir. tanácsos, alispán, Imre 1797-ben a nemesi felkelésnél mint kapitány s ugyancsak egy Imre az 1809-iki nemesi felkelésben mint fõhadnagy szolgált. E családból valók voltak az ujabb idõbõl : Vajda József a hatvanas években szombathelyi, Sándor német-ujvári fõszolgabiró és Vajda Elek 1863-ban közbátorsági fõbiztos." Forrás: Balogh Gyula: Vasvármegye nemes családjai. Szombathely, Bertalanffy, 1894. 304 p. http://193.225.149.5/vdkweb/vm_nemescsalad/001_forendu_V.html